KGyST

Link

Mivel W kemény munkával, elolvasva a négy éves Wikipédia-szócikkemet, berakva a három éves képeimet (civilizált országokban ilyenkor legalább odaírják, hogy Forrás: Wikimedia Commons/KGyST, kevésbé civilizáltakban meg, hogy Wikipedia, ide ez is sok, ráadásul a képeim szarok) összehozott egy totál szar cikket a magyar Gripenekről, elavult infók alapján, úgyhogy én leírom ide azt is, ami ma tudható.

NB. Nincsenek sehol kapcsolataim, nagyon kevés guglizással és egy kis kremlinológiával az egész info csak az internetről (nagy része csak az Air Power blogról) beszerezhető.

Az, hogy az index, a szájbabaszott magyar sajtó zászlóshajója ilyen cikket ad ki, sokat elárul erről a szakmáról.

Tehát a Gripen-program 2011 eleji (tegnap volt 5 éve, hogy a gépek megérkeztek, mondhatni, félidős) állása:

A gépek száma valószínűleg már csak 13. A szpotterek fényképeiről 2008 közepén tűnt el a ‘39’ oldalszámú (393310 gyártási számú) gép, azóta ez valszeg nem repült. Nincs kép róla a spotter.hu-n, az airlinersen, stb, nem volt vele kapcsolat a libhomeradar szerint. Én utoljára asszem, a 2008-as repülőnap statikus során láttam, ez volt az a gép, ami akkor tuti nem repült. Szóljon, ha valaki tud friss infót. Mínusz 15 mrd HUF, a Margit-híd felújításának ára.
A gépek hadrafoghatósága. Zord írt róla, hogy “üzemanyaghiány” miatt februárban volt olyan hét, h a 13 (vagy 14, aki hisz a csodákban) gépes flotta össz 6 órát repült. Nem tudom, h a lízingszerződés hogy szól, mi lesz a 10 év után a le nem repült órákkal, de félek, hogy ezek elúsznak.
Papíron a Gripen és a róla kötött szerződés szinte csak annyit vár el a légierőtől, hogy használja a gépeket. A típus kiszolgálási igénye alacsony (a svéd rendszerben egy tiszt vezetésével sorkatonák végzik), lehetetlen, hogy a 29-esek leállításával felszabaduló műszaki állomány ezt ne tudná egyszerűen abszolválni. A logisztikát a svédek elvben biztosítják (szerződés szerint), kiképzett pilóta meg inkább túl sok van, mint túl kevés. Tényleg nem tudom, mi a baj.
Repülhető óraszám: az, hogy a használtan vett Gripenek többet repültek a vásárlásuk előtt (átlagban 1300 órát), mint a magyar 29-esek legöregebbike (~~1280~~ 1325 óra), az egy dolog. Az már nagyobb baj, hogy tényleg nem lehet tudni, hogy összesen hány repült óra a gép élettartama. Összehasonlításként: Az F-16A-é 4000 óra (évi 100 repült órával számolva 40, 200-zal 20 év), de ezt később 6000, majd 8000 órára emelték (ehhez nagyjavítani kell őket), az F-35 program csúszása miatt a gépek egy részénél ezt 12000 órára (magyar körülmények között ez ~120 év!!!) emelik. Az amcsi törvények szerint az élettartam 75%-nál (3000 óra) öregebb gépeket átadhatják ingyen a szövetségeseknek, persze ezeket fel kell újítani.
Mondhatjuk, hogy a a koldusszegény hollandok 1980-2020 között ugyanazt a gépet (F-16) használják, mi gazdagok, 79-97-ig a MiG-23-ast, 1993-2010-ig a 29-est, 2006-2016 között a Gripeneket vettük, de még maradt 4 év, és komolyan, nem vagyok biztos, hogy a gépek kihúzzák ezt, nekünk még lehet, h kell egy negyedik típus. A szintén hülye lengyelek (akik most vettek 48 F-16-ost) nem voltak restek a MiG-29-eseiket felújítani, ezek a gépek jelen állás szerint 2029-ig repülnek náluk. Ja, persze a mi 29-eseink pár évvel fiatalabbak.
Az élettartamot befolyásoló, de részben a fegyverzethez kapcsolódó probléma szárny (ami a mi gépeinken nem új gyártású) flatteringre való hajlama. Ez egy (tervezési hibából adódó) rezonancia-jelenség, a szárny, ha megremeg, egy kicsit elcsavarodik, a menetszél belekap, így tovább csavarja, visszacsavarodik, megint belekap, stb, a remegés csak lassan csillapodik, a fárasztó igénybevétel alapesete. Emiatt 300 óránként a szárnyat át kell vizsgálni. Szerencsére ez csak egy konfigurációban jelenik meg: az AIM-9 Sidewinder rakétákat, a törővégi indítósínen hordozva. Természetesen mi megvettük ezt a rakétát (Mivel a Gripenen akkor nem állt más rendszerben), és csak oda függesztjük, ahol a legtöbbet ártanak, a törővégre. A kettes csomópontra is lehetne őket függeszteni, (pl a cseheknél így használják), de a magyar virtus, az más. Na, ennek tükrében különösen érdekes a garantált élettartam.
Apróság, de a MiG-29-esek R-73-asai nagy szögeltérítésű (high off-boresight, azaz nem csak pont a gép előtt, hanem kicsit mellette repülő célok elleni) indításra is alkalmasak voltak, a Sidewinderek nem, ez műszaki szempontból visszalépés.
Apróság, de nemzetközi hadműveletben történő részvétel előtt a légi utántöltés gyakorlása mellett gyakorolni is kellene. Gripenjeinknek, ha jók az infóim idén egy külföldi gyakorlatot terveztek, a Tiger Meet-hez kapcsolódóan, itt eredetileg eredetileg négy, majd csak két géppel jelennénk meg, de volt, ahol megszellőztették, h ezt is törlik.
A fegyverzetről annyit, hogy, mivel a Gripent szinte senki sem rendszeresítette (mióta megrendeltük, az F-16-ból többet adtak el külföldre, mint a Gripen teljes aktív példányszáma) csak kevés fegyvert integráltak, gyakorlatilag a svédektől függ, hogy mit veszünk a gépekhez, ők meg a hidegháborús készleteket élik még fel egy darabig, emiatt mi gyakorlatilag muzeális (az se kizárt, hogy már nem gyártott) fegyvereket veszünk, szó szerint a gyűjtőknek szánt darabáron. A cikkben írt AGM-65 Maverick ára a szaksajtó szerint 60-250k USD, mi potom 400k/db áron vettük őket. A korszerűbb, sokkal potensebb JDAM-kitek ára, amiket ma használ egy épelméjű légierő, 35-70k USD. Tizedár.
Ilyen embert próbáló körülmények között egy dologra maradt energia: az önünneplésre. A MiG-29-esek kivonására, vagy a Gripen-program félidejében volt üzemanyag majd a teljes flotta (12 gép) emelésére, nagy kár, hogy ezt senki nem láthatta, mert az események szinte a teljes sajtó (benne a szaksajtó) kizárásával történtek, mínusz persze az aktuális haveri médiumok. A hozzáállásra jellemző, hogy úgy volt, hogy a 29-esek utolsó készültségi napján emelték volna a gépeket egy utolsó repülésre, de amikor ez kitudódott, lefújták a banzájt, a szpotterek meg fagyoskodhattak a -10 fokban. (Angliában a Harrierek kivonása előtt jó előre pontosan megjelölték a búcsúrepülés idejét és útvonalát) Az aznapi pilótának épp szülinapja volt, nem valószínű, h Kecskeméten bulizták ki, h ne kelljen repülni.
Nekem úgy tűnik, hogy a teljes hírzárlat, a közérdekű adatok (hadrafoghatóság) visszatartása miatt nincs kényszer a minőségi munkára, ehelyett arra optimalizálnak, ami alapján értékelik őket: a showbizniszre. A miniszteri látogatásokra, a Kecskeméti repülőnapra (ami most már tényleg Európa egyik legjobbja).

Ennyi, így első blikkre, ezt kellett volna, h az indexben leírják.